Még mindig a régi - Lenny Kravitz interjú a Volume magazinban
Az album készítésekor sokat voltál a Bahamákon. Miért olyan különleges ez a hely számodra?
Az édesanyám onnan származik, a családja még most is ott él. Gyerekkoromban rengeteget voltam ott, úgy jövök-megyek, mint egy helyi lakos. Ott nincs hírnév, nem számít a showbiznisz, mindenem megvan a boldogsághoz.
Még egy saját stúdió is...
Igen, két éve valóra vált egy álmom. Elkészült az itteni stúdióm, ami úgy néz ki, mint egy kaliforniai stúdió a 70-es évekből. Tele van fával, parafával, üveggel, kövekkel és mindenféle régi technikai eszközökkel - erősítőkkel, felvevőkkel. Fantasztikus az akusztikája is, szeretik itt dolgozni.
Párizs miért olyan kedves számodra?
Mert itt megtalálom a tökéletes ellentettjét a bahamai nyugalomnak és ettől egyensúlyban érzem magam. Párizsban, ha társasági életre vágyom, elmegyek kiállításokra, múzeumba vagy egy balettelőadásra. Imádom az ínyenc francia konyhát, a finom borokat és az elegáns villákat.
Az új album, a BLACK AND WHITE AMERICA, valójában miről szól?
Arról, hogy ki is vagyok valójában. Hogy milyen volt a gyerekkorom, hogy a szüleim milyen csatákat vívtak a '60-as években a kapcsolatuk miatt. Megmutatom, hova jutottam és talán azt is, merre tartok.
A címadó dal mélyrehatóan foglalkozik a faji megkülönböztetéssel. Ma is aktuális ez a téma?
Számomra minden ember egyenlő. Nem számít, kinek milyen a bőrszíne. De tudom, hogy sajnos nem mindenki gondolkodik így, sokan kitartanak a régi nézetek mellett. Ami engem igazán sokkolt - és ez a dal is ezért született - az egy dokumentumfilm volt, amit nemrég láttam a tévében. Amerikaiak egy csoportjáról szólt, akik nyíltan vállalják rasszista nézeteiket, támadják Obamát és elutasítják a haladó világnézeteket. Szerintem ez fanatikus ostobaság. Ezt a dalt a szüleimnek és Martin Luther Kingnek ajánlottam, akik a tolerancia, a béke, a társadalmi igazságosság és a feltétel nélküli szeretet példaképei voltak.
A dokumentumfilm mellett mi inspirált a többi dal születésekor?
Talán furcsán hangzik, de valahogy maguktól jöttek. Amikor a stúdióban vagyok olyan, mintha extázisba esnék. Egyik hangszertől ugrom a másikhoz. Előfordul, hogy napokkal később nem is tudom elmondani, hogy csináltam egy adott számot. Ez a kreatív szellem...
Mire vagy a legbüszkébb eddigi karriered során?
Egy-egy díj önmagában nem jelent számomra sokat, viszont sosem fogom elfelejteni a '93-as MTV Video Music Awardot és azt, hogy az édesanyám mennyire örült, amikor kimondták, hogy nyertem.
A zenei karrier mellett más pályán is mozogsz. Mi a helyzet a Kravitz Designnal?
Van egy cégem, ami a lakberendezésre, tervezésre, bútor- és világítás dizájnra szakosodott. Jelenleg is dolgozunk egy projekten Miamiban, az épülő Paramount Bay felhőkarcoló kapcsán, és a Ritz hotel elnöki lakosztályát is mi alakítjuk ki. Szeretek ezzel foglalkozni, épp úgy, mint a zenéléssel.
Ezek mellett pedig még színészkedsz is. Korábban szerepeltél a nagy sikerű Precious című drámában. Miben láthatunk legközelebb?
A rendező és forgatókönyvíró Gary Ross meglátogatott a Bahamákon, míg az új lemezemen dolgoztam és megkérdezte, lenne-e kedvem szerepelni legújabb filmjében, a Hunger Gamesben. Természetesen nem tudtam nemet mondani, pedig tudtam, hogy az év hátralévő részében turnézni fogok. Fogalmam se volt, hogy fogom megoldani, de sikerült, ez a lényeg.
Fellépések előtt szokott még lámpalázad lenni?
Nem. Előfordul, hogy nyugtalan vagyok egy kicsit, de sosem ideges vagy lámpalázas. Nem véletlenül választottam a színpadot és a reflektorfényt. Szeretem ezt csinálni, a lényeg, hogy soha, semmit nem kell halálosan komolyan venni és akkor nyugodt tud maradni az ember.
Fotók: shesomajor.com, mtv.com
**********************************************************************************
